Majdnem 100 évvel ezelőtt, 1918. november 11-én, az I. világháború véget ért. Az Európát sújtó hosszú, négyéves csata, halál, éhínség és betegség vége végül véget ért, mélységes hegek maradt a világon, és a terror örökségét hagyta szem előtt az emberek.

A háború azonban innovációkat generált a legkülönfélébb területeken is. Ez az igény fellendítette az emberek kreativitását, és olyan tárgyakhoz, termékekhez és eszközökhöz vezetett, amelyek ma is használatban vannak. De mielőtt megtudnánk, mi ezek, vessünk egy pillantást az I. világháború rövid történetére.

Rövid történelem

Geavilo Princip (balra), Franz Ferdinand főherceg gyilkosa (jobbra)

Az egyes országok közötti heves birodalmi verseny miatt bekövetkezett eseménysorozat az első világháborúhoz vezetett, ám az elején hivatalosan a felelős, az esemény kiváltó oka az osztrák-magyarországi Franz Ferdinand főherceg (és felesége, Sophie) meggyilkossága volt. Szarajevóban, 1914. június 28-án - Gravilo Princip elkötelezte.

Hetente az esemény bekövetkezése után a háború valóban az osztrák-magyar invázióval kezdődött Szerbiában, amelyet Belgium, Luxemburg és Franciaország német inváziója, valamint egy orosz támadás követte Németország ellen. De hamarosan a Nyugati Front (egy mérföldes árok sorát tartalmazó) patthelyzete kitört Kelet Németország és nyugati szövetségesei között.

A Nautilus-i Simone Scully cikke szerint a katonákat az árkokba helyezték, ám szinte lehetetlen volt, hogy mindkét fél jelentős előrelépést tegyen a másikkal szemben.

Azokat, akik megpróbálták átmenni a Nyugati Front és az ellentétes vonalak közötti rövid távolságon, egy helyet, amelyet "senki földjének" nevezhetnének, gyorsan megölték. Ez az egész helyzet arra kényszerítette a csapatokat, hogy új technológiákat fejlesszenek ki annak leküzdésére.

A londoni birodalmi háború múzeum történészének elmondása szerint Nautilusnak sok ismert újítást, amelyeket a mai háborúkhoz társítunk, azzal a céllal hozták létre, hogy előnyt szerezzenek a beépített ellenséggel szemben.

Példa erre a harci tartály fejlesztése, mérgező gáz és a légi fényképezés. De nem csak ezek a tételek merültek fel az idő szükségességéből. Az alábbiakban bemutatjuk az első világháborúból származó legcsodálatosabb példákat a technikai újításokra:

1 - Ipari műtrágyák

Az ipari műtrágyák az első világháború alatt jöttek létre, de nem valami csírázására, hanem robbanóanyagok gyártására.

A Nautilus-cikk szerint, röviddel a háború előtt, Fritz Haber és Carl Bosch német vegyészek kifejlesztettek egy folyamatot a légköri nitrogén biológiailag hozzáférhető formává (ammóniává) történő konvertálására magas nyomáson és hőmérsékleten. Ez lehetővé tette Németország számára, hogy mesterséges nitrátokat állítson elő olyan robbanóanyagok előállításához, mint a TNT.

Ez a termelés nagyobb autonómiát adott a németeknek, ugyanúgy, mint korábban, a nitrátok chilei guano lerakódásokból származtak (a guano neve a madár- és denevér ürüléknek, amelyek nagy mennyiségű nitrogént koncentrálnak), amelyek korlátozott mennyiségben álltak elő.

Tehát amikor a háború kitört, Németországnak csak annyi természetes nitrátja volt, hogy körülbelül hat hónapig tartson. De az új kémiai eljárással sokkal hosszabb ideig hozhatnak létre robbanóanyagokat.

És éppen ugyanezt a folyamatot alkalmazták a nitrát alapú műtrágyák gyártására, amelyek ma alapozzák a nagyüzemi ipari mezőgazdaságot.

2 - Drónok

Manapság, mint valaha, a drónok különféle funkciókkal repülnek. De nem csak most jöttek, mivel az első világháború egyik lenyűgöző találmánya volt.

Ebben az időszakban a tűzerő mellett a motor teljesítménye is megnőtt, a magassági sebességek és a bombaterhelések is növekedtek. Ekkor merült fel az első pilóta nélküli repülő tárgy elképzelése is.

Abban az időben, az amerikai feltaláló, Charles Kettering egy pilóta nélküli "repülő bombát" tervezett, amely 65 km-es távolságban eltalálhat egy célt. Ez valószínűleg az első drónmodell volt, amelyet felszállni, egy bizonyos távolságot repülni, majd állj meg és merülj a földbe.

Az első tesztrepülés, amelyre 1918. október 2-án került sor, kudarcot vallott, mert a repülőgép szárnyal, leállt és lezuhant. A következő modelleket nem tekintették nagyon megbízhatónak a használatra, de a drón ötletét máris megerősítették.

3 - Légiforgalmi irányítás

A rádiókommunikációs rendszer már a háború előtti debütált, ám nagy előrelépés történt annak során, mivel ez rendkívül fontos eszköz a katonai repülés kommunikációjában.

Nautilus szerint az Egyesült Államok Hadserege még az ország háborúba vonása előtt telepítette az első kétirányú rádiót a repülőgépekre. 1916-ban a műszaki szakemberek rádiójelet küldhetnek 225 kilométer távolságra, és telegráfiai rádióüzeneteket cserélhetnek repülésre repülőgépek között.

Ugyanezen év végén megkezdték a beépített mikrofonokkal és fejhallgatókkal felszerelt sisakok fejlesztését. A következő évben ez volt az első alkalom, hogy egy ember hangját rádió útján továbbították egy repülőgépről a szárazföldi repülési irányítóra. Ez a rendszer elengedhetetlen a harchoz, de alapjául szolgált a mai légiforgalmi technológiához is.

4 - Hordozható röntgen

A csatatéren végzett orvosi szolgáltatások nem voltak könnyűek az első világháborúban. 1914-ben (a háború első évében) e téren rendkívüli nehézségek merültek fel, de a hadseregek gyorsan elindultak, hogy kifinomult rendszereket fejlesszenek ki az innovációval az időszak legváltozatosabb sérülési problémáinak megoldására.

Az egyik Thomas szilánkja volt, a végtagok (általában törött lábak) immobilizálására használt tárgy, amely óriási hatással volt a túlélési arányokra egy időben az antibiotikumok előtt. Ezt megelőzően a combcsonttörések szövődményei miatt bekövetkezett halálesetek aránya (például) nagyon magas volt.

Ezen túlmenően a nátrium-citrát használatának köszönhetően vérbankokat fejlesztettek ki, hogy megakadályozzák a vér alvadását és felhasználhatatlanná válását, lehetővé téve a vérátömlesztést a csatatéren. Egy újabb újítás, amely sok életet ment meg.

A korszak egyik legfontosabb orvosi újításának talán az volt a képessége, hogy a diagnosztikai eszközöket előtérbe helyezzék. De volt olyan berendezése, amely túl nagy és finom volt a hordozhatósághoz: a röntgengép.

Arra gondolva, hogy a szállítást és a harci terepi orvosi szolgálat számára praktikusabbá tegyék a felhasználást, Marie Curie (Párizsban élt) lengyel tudós pénzeszközöket gyűjtött Franciaországban kis mobil röntgengépek fejlesztésére. A felszerelést ezután francia hadsereg autókra és teherautókra telepítették.

Maga a járművet vezetett néhány járműhöz, hogy a csata vonalaiba vigye őket, 17 éves lánya, Irene segítségével, és az áldozatok eltávolító állomásán dolgozott röntgen készülékek segítségével a törések, golyók és srapnel.

5 - Egészségügyi betétek

Tudta, hogy a női egészségügyi betéteket nem úgy hozták létre, hogy pontosan segítsék a nőket a hónap azon napjain? Az elemet először azért készítették, hogy megakadályozzák az első világháború idején a súlyos fegyverfegyverek vérét.

A történet szerint 1914-ben Ernst Mahler, a kis Kimberly-Clark nevű amerikai vállalat vezetője, Németországban, Ausztriában és Skandináviában lépett fel a cellulóz- és papírgyárakba, megfigyelve egy új cellulóz anyagot, a "Cellucotton" néven.

Az anyag Ernstre lenyűgözte, mert körülbelül ötször abszorbensebb volt, mint a pamut, és tömeggyártás esetén az ár fele volt. Az USA-ba való visszatérés után Mahler rögzítette az anyagot, és amikor az Egyesült Államok 1917-ben belépett a háborúba, Kimberly-Clark elkezdte vele sebészeti kötszer gyártását.

A kötszerek azonban felhívták a Vöröskereszt ápolóinak figyelmét, akik elkezdték őket saját személyes higiéniájukhoz használni, és a szokás ismertté vált.

Aztán, amikor a háború véget ért, Kimberly-Clark kihasználta a katonai és a Vöröskereszt kötszer-többletét, hogy elkészítse az első, Kotex nevű egészségügyi betétet. Az ötlet nagyon innovatív volt abban az időben, amikor a nők szöveti darabokat használtak higiéniai igényeikhez abban a hónapban.

6 - Ultraibolya lámpák

A német éhség és elszigeteltség a háború alatt a rahita jelentős mértékű növekedéséhez vezetett, egy olyan betegséghez, amelyet D-vitamin, kalcium vagy foszfát hiánya okozott, ami a csontok gyengüléséhez vezet.

1918 télen Berlin gyermekeinek fele szenvedte ezt a betegséget, valamint gyengeséget és apátust. Abban az időben a betegség oka nem volt ismert, de Kurt Huldschinsky nevű berlini orvos rájött, hogy a gyerekek szintén nagyon sápadtak, ezért úgy döntött, hogy kipróbálhatja őket.

E célból több ülést tartott, amelyek során négy gyermeket az ultraibolya fényt kibocsátó kvarc higanylámpák fényére helyezte.

Aztán jöttek az eredmények: A kezelés működött, mivel a gyermekek csontjai erősebbek lettek. Ennek oka az, hogy az ultraibolya fény miatt a bőr D-vitamint termel, amely a csontok egészségéhez, az immunválasz tényezőihez és még a hangulathoz is szükséges.

* Feladva 2014. november 12-én