A tudósok laboratóriumban reprodukálják a mikro 'supernovát'

A szupernóva kifejezés a szupermasszív csillagok robbanására és halálára utal, általában a Napunk tömegének tízszeresére. Ezek a kozmikus események akkor fordulnak elő, amikor a csillagok elfogyasztják az összes "üzemanyagot", vagy amikor a maguk összeomlnak, és A világon a vadonban előforduló legnagyobb robbanások közül sokkhullámok állnak elő, amelyek több fényév alatt áthaladhatnak az univerzumban.

Ugyanakkor nem minden robbanás történik azonos módon, és bizonyos esetekben furcsa és szabálytalan alakúak lehetnek. Ahelyett, hogy ezeket a kozmikus eseményeket az űrben megfigyelték volna, az Oxfordi Egyetem kutatócsoportja úgy döntött, hogy újból létrehoz egy mikro-szupernóvat a laboratóriumban, hogy megvizsgálja, mi okozza pontosan ezeket a variációkat.

Tehát a kutatók 60 000 milliárd lézert használtak - igen, ezt a tudósok számolták be -, néha erősebben, mint azoknak a lézeres tollaknak a kibocsátott fénynyaláb, amelyet sokan mások bosszantására használnak.

Mikro szupernóva

A szupernóva reprodukálására a tudósok három lézernyalábot egy olyan vékony szénszálra összpontosítottak, amely egy alacsony sűrűségű gázkamrában helyezkedik el. A keletkező hőmennyiség oly nagy volt - néhány millió Celsius fokonként -, hogy az izzószál végül felrobbant, és ez a robbanás az alacsony sűrűségű gázon át terjedt.

A szimulációk során a csillagok körül a robbanások során kialakult gázfelhők képződésének megfigyelésére a tudósok műanyag eszközzel zavarokat hoztak létre, amikor a robbanás elterjedt. Amint elmagyarázták, a kísérlet megerősítette, hogy a szupernóvák nem mindig egyenletesen terjednek csillagközi anyagokban, például gázban vagy porban.

És furcsa módon, a kozmikus eseményt egy teljesen új helyiségű helyiségben lévő asztalon újból létrehozták. A tudósok szerint a fizika törvényei ugyanazok, bárhol is vannak, és a kísérlet esetében a folyamatot egyszerűen sokkal, sokkal kisebb méretben reprodukálták.

Mágneses kölcsönhatás

A szupernóvákkal kapcsolatban azonban továbbra is rejtély található. A tudósok még mindig nem tudják pontosan megmagyarázni, hogy ezek a robbanások hogyan hatnak egymásra a mágneses mezőkkel, és hogyan befolyásolják őket. Sőt, egy másik megválaszolatlan kérdés az, hogy hogyan merültek fel a mágneses mezők, mivel valószínűleg nem léteztek, amikor a világegyetem kialakulni kezdett.

Így a szimulációk mellett, amelyek segítenek a kutatóknak megérteni, hogy a szupernóvák miként terjednek az űrben, az eredmények segítenek nekik "megírni" a történetet arról, hogy miként alakultak ki és fejlődtek a mágneses mezők az univerzumban.