A NASA kibontja a gravitációs oszcilláció rejtélyét a Holdon

Az amerikai űrügynökség nemrégiben kiadta a Grál-misszió jelentését, amely kilenc hónapig tartott holdkutatás során. A tudósok felfedezték a Föld természetes műholda gravitációs erőjének rejtélyeit. Az aszteroidák és üstökösöknek a felületére gyakorolt ​​hatásából képződött volna.

A NASA úgy véli, hogy a jelenség megértése lehetővé teszi azoknak a műholdaknak a navigációs pontosságának növelését, amelyeket végül gravitációs variációk érintnek. A kutatók arra is rámutatnak, hogy a hold szerkezetének ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük a körülbelül 4, 5 milliárd évvel ezelőtti kialakulása óta bekövetkezett változásokat.

A megállapítás releváns a földi geológia kutatásában. A tudósok úgy vélik, hogy a hold egy óriási tárgynak a Földdel való ütközése után jött létre, amelynek eredményeként a bolygóról kiutasított anyagdarabok képezték a műholdat.

A holdi tömegkoncentráció megértése segíthetné például a tudósokat a tektonikus lemezek kialakulásának megértésében, mivel a föld hasonló hatással lenne a történelemre.

Hold gravitáció

Képforrás: Sajtóközlemény / NASA

Az 1960-as évek óta a tudósok tudták, hogy a hold a Föld gravitációjának körülbelül egyhatodát adja, és mégis különbözik a bolygónk gravitációjától. Ott ez az erő nem oszlik egyenletesen, vagyis a hold gravitációja régiónként változhat.

Eddig csak az volt ismert, hogy voltak olyan területek, ahol a tömegkoncentráció magasabb volt, és ez megváltoztatta a gravitációs erőt. Az egyetlen probléma az, hogy addig nem volt ismeretes ezen területek létezésének oka, és nem is lehetett őket azonosítani.

A Gravitációs és Belső Laboratórium (Grál) kilenc hónapig vizsgálta a csillag szerkezetét, és arra a következtetésre jutott, hogy az aszteroidák és az üstökösök hatása nélkülözhetetlen a gravitáció jelenlegi változásaihoz.

A Grál két iker szondát mutatott be, amelyek a Hold körüli pályán maradtak és a felszínt vizsgálták a gravitációs erők elemzésére összpontosító berendezéssel. A tömegkoncentrációk feltérképezésével meg lehetett látni a sűrűbb területek pontos helyét, amit a hagyományos berendezések nem találtak.