Az Egyesült Államokban a 6 milliárd dolláros katonai bázis kevesebb, mint 24 órán át tartott

A világ egyetlen országa sem költi annyi pénzt, mint az Egyesült Államok a háború idején. Évente több mint 600 milliárd dollár van a katonai szektorban, ami még magasabb, mint a többi hét ország összege, amelyek e háború rangsorának tetején vannak. Ennek ellenére az Egyesült Államokban nem hiányzik a sikertelen befektetési történetek, és az egyik legbiztosabb a Stanley R. Mickelsen védelmi komplexumé.

A hidegháború közepén Richard Nixon elnök bejelentette a Biztonsági Program létrehozását 1969-ben. A projekt célja az volt, hogy egy sor katonai támaszpontot építsen az ország egész területén, amelyek képesek elfogni a Szovjetunió által elindított esetleges nukleáris rakétákat. A tervet azonban röviddel az első bázis befejezése után feladták, amely körülbelül 6 milliárd dollárba került.

1

1975. október 1-jén az Egyesült Államok megnyitotta a Stanley R. Mickelsen védelmi komplexumot, amely Nekoma városának közelében található, Észak-Dakotában. Másnap a Nemzeti Kongresszus megszavazta a projekt lezárását, védekező hatékonyságra hivatkozva. Ez volt a katonai bázis leggyorsabb vége a modern történelemben.

Hogyan és miért?

A komplexum, amelynek közepén impozáns 24 méter magas radarpiramis volt, kétféle rakétával volt felszerelve: a Spartan, amelyet a Föld légkörén kívüli indulások megakadályozására terveztek, és a Sprint, amelyet akkor használnának, ha az első kudarcot vallott, és már az amerikai légtérben eltalálta az ellenséges célt.

2

Mindkettőben olyan atomfegyverek vannak hordozva, amelyek nem a becsapódás, hanem a sugárzás kibocsátása révén deaktiválják a szovjet rakétákat. A veszély felderítése és a védekező indítás között eltelt idő csak 6 másodperc volt, az első bázist az Egyesült Államok építette erre a célra.

Kiderült, hogy a tesztek során az amerikaiak rájöttek, hogy a bombáik által generált elektromágneses impulzusok "elvakították" saját radarokat, így lehetetlenné tették más sorban lőtt rakéták elfogását. Vagyis nem lenne jó megállítani az elsőt, mert például a második, harmadik és negyedik az Egyesült Államok talajára esne.

3

A műszaki hiba mellett a bázis csak az USA-szovjet antiballisztikus rakétaszerződés aláírása után 3 évvel kezdte meg működését. A megállapodás értelmében mindkét nemzetnek csak két olyan létesítménye rendelkezhet, amelyek képesek elfogni az ellenség mûködõ nukleáris lőfejeit. Az egyik tényező hozzáadódott a másikhoz, és Stanley R. Mickelsen kevesebb, mint 24 órán belül csökkentette forrásait.

A béke győzelme?

Ha ez számodra nem elég bizarr, érdemes megjegyezni, hogy a Biztonsági Programot nem az Egyesült Államok nagyobb városai szükségszerű védelmére tervezték, hanem más katonai támaszpontokra, amelyek azonnal ellentámadást indíthatnak a szovjetek számára. 2002-ben az ország elhagyta a szerződést, és ma számos antiballisztikus védelmi rendszerrel rendelkezik, amelyeket nemcsak az Egyesült Államokban, hanem más szövetséges nemzetekben is telepítettek.

4

E nagyon furcsa történet befejezéséhez 2012-ben 530 000 dollárért vásárolták a fogyatékkal élők bázisát az észak-dakói anabaptisták, egy keresztény pacifista csoport, amelyet a protestáns reformáció során radikálisnak tartottak. Úgy élnek, mintha a tizenhatodik században élnének, és vallásosan tiltották őket a hadseregben való szolgálatból.