Az élet illata: az idős emberek egy bizonyos szagot bocsátanak ki

(Képforrás: Thinkstock)

Egy új tanulmány, amelyet az Egyesült Államok Monell Chemical Senses Center kutatói készítettek, azt sugallja, hogy az idős emberek kiváltsanak egy bizonyos szagot. A Scientific American munkatársai szerint a szaga könnyen felismerhető, ám ez nem feltétlenül kellemetlen szag.

A kísérletek során a kutatócsoport 44 résztvevőből álló csoportot három csoportra osztott: az egyik fiatalabb (20 és 30 év közötti) emberekből áll, a másik középkorú (45 és 55 év közötti) személyekből áll, és harmaduk az idős résztvevőkkel (75-95 év közötti).

Ízesítés teszt

A kutatók arra kérték az önkénteseket, hogy kerüljék el fűszeresen gazdag ételeket, cigarettákat, alkoholos italokat, és használják az illat nélküli piperecikkeket, mindezt úgy, hogy ne zavarják a test szagát. A résztvevők ezután öt egymást követő éjszaka aludtak olyan pólóval, amely hónalj nedvszívó anyagát tartalmazta.

Ezen időszak után a kutatók eltávolították az anyagot a pólókból, és felkérték az önkéntesek egy új, fiatal férfiakból és nőkből álló csoportját, hogy szagolja be az anyagot. A második szakaszban résztvevőknek értékelniük kellene az aromát kellemesnek vagy sem, valamint azt, hogy az idősebb vagy fiatalabb emberhez tartozik-e.

Csodálatos eredmények

Az értékelések alapján a kutatók megállapították, hogy az idõsebb emberek illatát kevésbé intenzívnek és kellemetlennek ítélték, mint a fiatal vagy középkorú emberek által kiváltott illatot.

A legintenzívebb és kellemetlenebb szagot a középkorú férfiaknak tulajdonították, míg ugyanabban a korcsoportban a nők a legkellemesebb aromájúak. A férfi idősöket a legkevésbé erős szagakra sorolták be.

Ráadásul általában a legkönnyebben azonosítható aromát az idős embereknél tapasztalhatták, sőt néhány önkéntes azonnal felismerte azokat. A kutatók szerint a tanulmány bebizonyítja, hogy míg az idősebb embereknek van sajátos szaga, az sem jobb, sem rosszabb, mint a többi korosztály által kilégzett aromák. Csak jellegzetes.

Források: PLoS One és Scientific American