A kutatások kimutatták a szag és a lokalizáció érzése közötti kapcsolatot

A navigációs alkalmazásokat egyre inkább használják a város kaotikus forgalmában. Mindenki azt akarja, hogy fárasztó nap végén keresse meg a leggyorsabb otthoni utat, de vajon gondolkoztál már azon, vajon a saját orrod a legjobb módja-e megkeresni magát?

Ennek a korrelációnak a részleteit még vizsgálják, de a kutatások kimutatták, hogy azok is, akik pontosabban azonosítják a szagokat, jobban teljesítenek a navigációs feladatokban is. Bár az asszociáció furcsának tűnik, a kutatók szerint ezek a képességek valószínűleg együtt fejlődtek.

Szag az út

2012-ben Lucia Jacobs, a Berkeley Egyetem állat viselkedésének szakértője közzétette egy javaslatot a szaglóhagyma méretének és a fejlettebb navigációs érzék közötti lehetséges összefüggésekről. A cikkben azt állítja, hogy a kidudorodó izzónak kevésbé lenne köze a szaglás pontosságához és inkább a navigáció érzéséhez, még azoknak az állatoknak is, amelyek nem az érzést használják, mint a világgal való kölcsönhatás elsődleges formáját.

A szagarendszer működéséről, fejlődéséről és arányos eloszlásáról a különféle állatok között tanulmányi sorozatot csoportosítva a szakértő az izzó méretét összekapcsolta a madarak, hüllők, halak és emlősök térbeli térképezési képességével, hogy pontosan meghatározza a közöttük fennálló kapcsolatot. Jacobs munkájának alapjául a kanadai McGill Egyetem kutatói egy csoport úgy döntött, hogy megvizsgálja ennek a korrelációnak az érvényességét a szag és a térbeli tájolás között.

A tereptárgyak közötti navigáció az agynak egy olyan részét használja, ahol a hippokampusz található, egy olyan régiót, amelyhez rövid és hosszú távú emlékek kapcsolódnak, a térbeli memóriával együtt. A medialis orbifrontalis kéreg (mOFC), a szaghoz kapcsolódó terület volt a fő tárgy, mivel nincs bizonyíték arra, hogy befolyásolja a térbeli memóriát, bár mérete közvetlenül az orientálódási képesség függvényében változik.

Lokális szag

Az orientációs tesztre 57 fiatalot toboroztak. 20 percig sétáltak egy virtuális városban, a kutatók vezetésével, akik legalább kétszer biztosíthatták az áthaladást nyolc előre meghatározott tereptárgyon. A folyamat befejezése után mindegyiket e pontok egyikének elé helyezték, és a kihívás az volt, hogy a tudósok által megadott legrövidebb utat megtalálják a másikhoz.

A második lépésben különféle szagú mintákat mutattak be nekik, és össze kellett kapcsolniuk az illataikat a képernyőn bemutatott négy szóval. Ezután a teszt harmadik szakasza virtuális labirintusba helyezte a résztvevőket, ahol egy teljesen ismeretlen környezetben kellett orientálódniuk. Megfigyelték, hogy az egyének a tájékozódási pontokat választották-e a lokalizáció eszközeként, vagy az inger-válasz módszer segítségével jártak-e el, az idő múlásával megismerve a helyet.

Végül az utolsó lépés megmérte az egyes résztvevők mOFC-méretét és hippokampusz-térfogatát. A kapott adatok alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy azok, akik a legmagasabb pontszámot érték el a szagteszten, szintén jobban teljesítettek az orientációs tesztnél.

A Nature Communications folyóiratban közzétett kutatás ezekben a résztvevőkben további azonosította a hippokampusz nagyobb volumenét és az mOFC vastagságát. Ez a szakértők szerint bizonyíték lenne arra, hogy egy olyan régiónak, amely eredetileg csak a szagláshoz kapcsolódik, kapcsolódik a térbeli orientációhoz.

A kutatás szerint a szagló és a navigációs kapacitás közötti kapcsolat ezen idegrendszerek közös evolúciójának eredménye lenne, amelyek eredetileg a térbeli memóriánk támogatására szolgáltak. A tudomány egyre inkább fejlődik és megérti agyunk működését, azzal a felfedezéssel, hogy az egyszerűnek tekinthető funkciók mélyebben elemezve sokkal összetettebbek.

***

Ismeri a Mega Curioso hírlevelet? Hetente exkluzív tartalmat készítünk a nagy világ legnagyobb kíváncsiságának és bizarrának szerelmeseinek! Regisztrálja e-mailjét, és ne hagyja ki ezt a módot a kapcsolattartáshoz!