A balesetben időben meghaló személy tudja, hogy meghalt?

Tehát valószínű, hogy kíváncsi lett volna, mi lehet, ha a homlok közepére lőnek, vagy esetleg egy autóbaleset halálos áldozatává válnak. Természetesen nem próbálunk öngyilkossági gondolatokat kiváltani vagy zavarni az öntudatlanságunkat, a következő éjszakai alvásunk rémálmok világegyetemévé válva. A kérdés itt valóban tudományos: mit érzi a balesetben elpusztult személy? Tudja, hogy haldoklik?

A válasz erre az esetre hagyja, hogy a bolha a fül mögött marad: nem érti, nem érzi, nem tudja. Alapvetően az ember meghal, anélkül, hogy tisztában lenne azzal, ami történik, mert az erőszakos és drasztikus ütközéseket az agy időben nem dolgozza fel. Ezenkívül van egy kognitív kérdésünk is, és éppen ez befolyásolja a történõ tudatos felfogásunkat.

Ez idő kérdése.

A legjobban magyarázza ezt a kérdést David Eagleman idegtudós és író - egy zseni, akinek a munkáját egyébként ismernie kell. Amit Eagleman mond nekünk, az eltart egy darabig, amíg mozgásaink jelei elérték az agyunk szürke anyagát. Ha kicsit konkrétabb ötletet szeretne kapni, gondoljon arra, hogy ezek a jelek másodpercenként körülbelül egy métert haladnak. Eagleman számára ez "őrülten lassú" és elegendő annak magyarázatához, hogy "mindig a múltban élünk".

Összehasonlítva: az idegtudós tudósítója szerint elmondhatjuk, hogy autonóm motoros rendszerünk gyorsabban reagál a külső ingerekre, mint a tudatunk.

A modern biztonsági rendszerek elkészítéséhez a mérnökök a következő ütemtervet követik: 1 milliszekundum (ms) után az érzékelők észlelik az ütközést, és 8, 5 ms után az légzsák nyitva van. A 15 ms-os jelnél az autó elkezdi elnyelni az ütközés hatását, és az utasok 17 ms-nál érintkeznek a légzsákkal, a maximális ütközési erő 30 ms-on jelentkezik. Tudja, mikor az utas rájön, hogy balesetben van? Csak az ütközés után 150 és 300 ms között.

Egy kicsit az agyrégiókról

Az igazság az, hogy amikor az agy súlyosan megsérült, az tudat egyszerűen nem működik. A fő agyrégiók a frontális kéreg, amelyek felelősek a figyelemért és a rövid távú memóriaért; a talamusz, amely szabályozza a tudatot és ébrenléti állapotunkat; az időbeli gyrus, amely irányítja az észlelést és megértést; és a hippokampusz, amely a memóriával és a térbeli érzékeléssel működik. A kéreg és a talamusz károsodása például kómába vezethet bennünket.

Ezzel szemben, ha az érintett régió a kisagy, akkor tudjuk fenntartani tudatállapotunkat. Ez azt mutatja, hogy nem minden agykárosodás nagyon súlyos és eszméletlenné tesz minket, annak ellenére, hogy Eagleman szerint minden agyrégió részt vesz a tudatunk kialakulásában. Nagyon erős trauma esetén, például baleset által okozott erőszakos csapás esetén az agy összeomlik, és az áldozat nem is veszi észre, hogy mi történt.

És mikor lőnek le?

Fejlövés esetén a nem-észlelés logikája még többet érdemel, miután a lövedék sebessége túl gyors, és az általa okozott károk olyan hirtelen vannak, hogy az áldozat egyszerűen nem veszi észre, hogy mi történik. A logika egyszerű és félelmetes: gondolkodj csak abban, hogy ha a fejbe ütköző súlyos sérülés olyan sok kárt okozhat, akkor az agyszövet nyilvánvalóan még súlyosabb.

És itt jön a legbiztosabb rész: a fejlövés súlyossága ellenére az áldozatok harmada túléli -, de a túlélők 50% -a életben marad legfeljebb 30 napig. Bárki, aki e 30 nap után is élhet, általában súlyos kognitív következményekkel él.

Eagleman esetében néhány ember pontosan túléli, mert a lövedékek viszonylag kicsik és túl gyorsan haladnak - tehát, ha a lövés csak a koponyán megy át, nem az agyon, akkor a károsodás kevesebb.

* Közzétéve: 2016.3.29