Sátánisták? Cannibals? Egy nap normális volt a könyveket az emberi bőrrel megkötni

A bőrhez kötött könyvek manapság egyre ritkábbak, de volt egy idő, amikor ez szokásos volt, és erre a célra még az emberi bőrt is használták. A 16. és 19. század között a gyakorlat széles körben elterjedt Európában, sőt pompás nevet kapott annak azonosítására: Anthropodermic Bibliopegia.

Ezeknek a makréres daraboknak néhány tucat ma még mindig része a múzeumoknak, galériáknak és magángyűjteményeknek, és megfigyelhető bennük egy másik minta: Általában a könyv tartalma pontosan kapcsolódik ahhoz a személyhez, aki a nyersanyagot szolgáltatta.

Az antropodermiás bibliopegia leghíresebb esetei az orvosi és a rendõrség körébe tartoznak. Az első esetre példa Dr. John Stockton Hugh, aki összegyűjtötte Mary Lynch combját, az egyik betegét, aki egy hatalmas parazitában halt meg, hogy kösse a nők egészségéről és a reproduktív traktus működéséről szóló könyvet. Senki sem tudja biztosan ennek a bizarr kötésnek a valódi okait, ám egyesek szerint ez az elhunyt valamilyen "tisztelegése" vagy "halhatatlanná tétele".

A bűnüldözés területén a példák még sokkal többek, és néhányukban nagyon bizarr. Az egyik legismertebb eset William Burke volt, amelyet 16 ember meggyilkolásáért és a testük orvosi kutatás céljából történő eladásáért ítéltek el akasztófara. Testét nyilvános boncolással végezték, és bőre fedte az orvosok papírcsomagjait.

Egy másik eset John Horwood, egy 18 éves angol, akit halálra ítéltek fiatal eliza Balsum meggyilkolásáért. Ki írt egy könyvet a bűnözés történetéről, és kinek köszönhetően? Magáról: Horwood. A legszokatlanabb a francia erotika könyve, amelyet egy nő mellbőréből készítettek. Mintha ez nem lenne elegendő, a szerzők még egy részletet ragaszkodtak hozzá - az egyik mellbimbót a borítóra helyezték!

Nos, ezután köszönöm az új etikai koncepciók kialakulását és az ember, mint egyén értékének megbecsülését, amely véget vet ennek a gyakorlatnak, amelyet ma legalább sátánistának tekintenek.