A Hubble távcső két galaxis lenyűgöző ütközését rögzíti

A két galaxis közötti ütközés akár a tudományos fantasztikus történet tökéletes hátterének is tűnhet. Ez azonban a világegyetem különféle részein meglehetősen gyakran fordul elő, sőt még a csillagászok is számos ilyen jelenséget azonosítottak az évek során.

A Hubble űrteleszkóp nemrég rögzített egy ilyen ütközést. A NASA képe két NGC 6052 (A és B) néven ismert galaxis egyesülését mutatja, amelyek lenyűgözően 230 millió fényévnyire vannak a Földtől a Hercules csillagképben.

A kép elkészítéséhez a Hubble a Wide Field Camera 3-at (WFC3) használta, amelyet a 4. küldetés során telepítettek 2009-ben. A távcső már 2015-ben fényképeket készített ezekről a galaxisokról a Wide Field és Planetary Camera 2-vel (WFPC2). de a legutóbbi rekord sokkal gazdagabb részletekkel.

Az NGC 6052 galaxisok múltja és jövője

(ESA / NASA / Hubble / A. Adamo et al.)

Az NGC 6052 galaxisokat először 1784. június 11-én észlelte a híres csillagász, William Herschel, aki Uranust és a Saturn két holdját is felfedezte. Abban az időben azt hitte, hogy mindkettő csak szabálytalan alakú galaxis.

Az elkövetkező millió évben ez az ütközés csillagok százát fogja eredményezni, amelyeknek saját pályája lesz. Eljön az idő, amikor már nem lehet megkülönböztetni a két NGC 6052 galaxist.

Mit számíthatunk az univerzum ezen oldaláról?

(NASA / ESA / Z. Levay és R. van der Marel, STScI / T. Hallas / A. Mellinger)

A két hatalmas galaxis közötti ütközés felboríthatta Önt, hogy valami hasonló történhet az univerzum oldalán. Nos, a csillagászok úgy becsülik, hogy ez végül is megtörténik, de egyikünk sem lesz itt, hogy megnézzük.

A Tejút és az Andromeda a két legfontosabb galaxis ezen az oldalon. Mivel tömegük olyan hatalmas, gravitációs horgonyként szolgálnak, amelyek mindent a helyén tartanak. Pontosan azért, mert annyira hatalmasak, 4 milliárd év alatt összeütközhetnek.

A becslések szerint a Naprendszer érintetlen módon megy át ezen a rendkívül nehéz helyzetben lévő időszakon, mert a tér hatalmassága csökkenti a testek közötti ütközés esélyét. A nap azonban várhatóan kielégítően kiterjed, hogy elnyelje a Földet 4, 5 milliárd év alatt, tehát nincs semmi, ami felvidít.