Építészeti kincs: a mexikói aszály feltárja a 16. századi templomot

Itt, Brazíliában az esőzések hiánya számos államban zavart okozott. Például a médiában a tavalyi év óta a Cantareira System holttestének felhasználásáról szóló hírek dominálnak.

Helytelen azt gondolni, hogy az aszály problémája csak hazánkban fordul elő. A világ többi részén a csapadék hiánya sok embert aggasztott és több gát szintjét leengedte.

Mexikóban azonban az aszály régészeti kincset tárt fel. A Grijalva folyó vízszintje, amely a Nezahualcóyotl gátot táplálja, több mint 25 métert esett le, és világossá tette a Quechula templomot, amelyet a 16. században a dominikai szerzetesek építettek. A gát létrehozásakor 1966 óta merítették.

Quechula története

Bartolomé de las Casas, egy fontos spanyol pap, koordinálta az építkezést a mexikói gyarmatosítás idején. Híre olyan nagy volt, hogy Chiapas állam első püspökévé vált, ahol a templom található.

Építése várhatóan sok jólétet hozna a környékén élő emberek számára, de sajnos nem ez volt a helyzet. A Szent Jakab apostol tiszteletére épült Quechula nagy mértékben támaszkodott egy közeli kolostorra, amelyet néhány évvel korábban alapítottak. Mivel ez a kolostor szervezett minden vallási szertartást, az emberek és a hatóságok elhanyagolták a templomot.

Aztán, 1773 és 1776 között, a Chipas régió számos betegség kitörést szenvedett, melynek eredményeként a földjeit - és így a templomot is elhagyták. A templom 61 méter hosszú és 14 méter széles. Falai 10 méter magasra emelkednek - a harangláb-torony esetében 16 méter.

Ebben a században ez a második alkalom, amikor a templomot kiállították: az első 2002-ben volt, még súlyosabb aszály alatt, mint ebben az évben. Abban az időben lehetett sétálni az épület törmeléke között, és még a mise és a felvonulás is tartott a helyszínen.

***

Tetszett ez a kincs? Mit lehet elmeríteni a világ számtalan gáta alatt?