A tudósoknak sikerült elkülöníteni a halál szagát
A tudomány új áttörése nagyban segíti a kriminalisztikai rendőrséget: a kutatóknak sikerült elszigetelniük a „halál szagát”! Így van! Ez a tanulmány hasznosnak bizonyul a szippantó kutyák kiképzésében és még olyan számítógépes programok kidolgozásában is, amelyek bárhol észlelhetik a barkás szagokat.
A boncoláskor szövet- és szervmintákat vettünk és zárt tartályokba helyeztük. Időszakosan megvizsgálták az egyes fiolák szagát az egyes testrészek sérülése közötti különbség szempontjából. Összehasonlításképpen néhány állat, például teknősök, nyulak, sertések és madarak elhullott szöveteit is megfigyeltük.
És ami leginkább kíváncsi, a halál utáni illatunkra leginkább hasonlít az a disznó, amelyről sokan már állítólag büdös természetűek. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az egyes fajokból begyűjtött mintákból a bomlásgátlókat mikrobiológiai elemzés útján vizsgálják.
A kutatás azonban még nem fejeződött be. Eddig az emberi test izolált részeit vizsgálták. A „halál szagának” konkrétabb használatához meg kell értenünk, hogy mi történik az egész test lebomlásával. Ezenkívül meg kell értenünk, hogy az elhunyt helyzete hogyan befolyásolja a pusztulás sebességét és a szagak előállítását - ellentétben a laboratóriumban használt zárt palackokkal.
***
El tudtál képzelni egy számítógépet, amely képes egy holttest szaga alapján követni? Kíváncsi, mi?
