Ezen a vasárnap (23) a "The Walking Dead" sorozat visszatért hetedik évadjába. Az első epizód meglehetősen megdöbbentő volt, mert kedves szereplők két halálát hozta. A jelenetek felrobbantásakor a spoilerek arról, hogy ki fog meghalni, már felbukkantak a közösségi hálózatokon, idegesítve azokat, akik nem a zombi sorozat új évadjának bemutatóját nézték.

Ez a viselkedés nem új: csak egy híres sorozat egy epizódja, amely felbukkan az interneten, hogy mémek sorozatát hozzon létre, és elkönnyebbítse azokat, akik nem tudják élőben közvetíteni a műsort. A legtöbb nagy csatorna megpróbálta elkerülni ezt a problémát azzal, hogy az epizódokat egyszerre engedi a világ különböző pontjain, és titokban dolgoznak, de ez nem mindig lehetséges.

Dan Kois, a Vulture újságíró 2008-ban megkísérelt egy spoiler statútumot létrehozni: Kois megpróbálja meghatározni, hogy mikor engedélyezik sorozat, film vagy könyv megjelenését. Természetesen ezt soha nem vették komolyan, annyira, hogy az embereknek továbbra is morbid örömük az, hogy elrontják azon emberek tapasztalatait, akik nem tudnak lépést tartani a médiával olyan gyorsan, mint ők.

A "The Walking Dead" halálának rejtélye a hatodik évad végével kezdődött, és vasárnap derült fényre

Mit mond a tudomány?

Paul Bloom, a „Hogyan működik az öröm” című könyv írójának, pszichológusának érdekes megjegyezni, hogy mi inkább a fikciót fedeztük fel, mint maga a valóság. Elmondása szerint jobb lenne, ha szabadidőnkben gyakorolnánk néhány olyan tevékenységet, amelyet csak a szórakozás során fogyasztunk - ez nem foglalja magában a zombik megölését, mi?

Bloom azt is magyarázza, hogy agyunk néha keveri a valóságot és a fikciót. Ez az oka annak, hogy miért szeretünk például olyan történeteket, amelyek annyira szexet foglalnak maguk után, ki nem szereti a szexet? Thalia Goldstein pszichológus szerint tudatosan tudatában vagyunk annak, hogy a fikció csak egy fikció, de az agyunk mélyén egyes neurológiai kapcsolatok azt akarják hinni, hogy ez a valóság, bármennyire abszurd is.

Ez magyarázatot ad például arra, hogy a spoilerek miért olyan frusztrálóak: emlékeztetnek minket arra, hogy ezek a történetek valójában csak történetek. Előzetesen tudva, hogy mi fog történni, nem alakul ki az érzelmi kötelék, amely akkor lenne, ha teljesen új lenne számunkra.

Megdöbbentő meglepetés elpusztíthatja azok tapasztalatait, akik nem követhetnek műsorot vagy filmet veled egy időben.

Néhány ember szereti a spoilereket.

Nicholas Christenfeld, a san diego-i egyetem pszichológus professzora úgy véli, hogy a spoilerek nem teljesen rontják a tapasztalatokat. Éppen ellenkezőleg: a spoilerek még jobban értékelik a történetet, és előre számítanak egy pillanat alatt.

Christenfeld egy kísérletet végzett, amelyben arra kérte az embereket, hogy olvassanak el rövid történeteket anélkül, hogy bármiféle információval lenne róluk, majd jelentsék be, mit éreztek. Ezután megismételte ugyanazt a vetélkedőt, amely nagyon fontos részleteket mesél el arról, hogy mit fognak olvasni az emberek. A második csoport meglepő módon értékelte a több felhasznált anyagot.

Egy harmadik kísérlet félbeszakította a művek olvasását, és ezzel vége lett az olvasóknak. Ennek ellenére a pszichológus úgy véli, hogy a végső spoiler ismerete segíthet az embereknek megérteni a munka részleteit, még mielőtt a nagy áttörés megtörténne.

Tragikus vége és a köztudás nem akadályozza meg az embereket abban, hogy élvezzék a "Romeo és Júlia"

***

Mi van most? Egyetért azzal, aki azt állítja, hogy a spoiler rontja az élményt, vagy aki azt mondja, hogy még teljesebbé teszi?