Róma továbbra is a világ egyik legrégebbi szennyvízrendszerét használja

Róma az egyik legrégibb város a bolygón, Kr. E. 753 körül alapították, és annak ellenére, hogy világszerte híres olyan ősi épületekről, mint a Koloszeum, a Trevi-kút és a Ponte Sant'Angelo, az olasz főváros megőrizte egy szennyvízrendszer - a világ egyik legrégibbnek tekintik.

A Cloaca Maxima - portugálul, a "Nagy Csatorna" - az ókori Rómában épült Kr. E. 600 körül, a római király Tarquinius Priscus kérésére. A kezdeti cél az volt, hogy a korszak egyik legnagyobb városának mocsarait elfolytassa, így eredetileg nyitott csatornának tartották.

A vízelvezetés teret teremtett a híres Római Fórum építéséhez, amely egyfajta téglalap alakú négyzet volt, amelyet a római közélet központjaként használták, ahol szertartásokra, választásokra, folyamatokra, beszédekre, megbeszélésekre és összecsapásokra kerültek a gladiátorok között.

Öngyilkosságok, amelyek "kifizettek"

Néhány évbe telt, amíg a rómaiak lefedték a csatornát, és azt a város szennyvízcsatornává alakították. A projekten dolgozni egyáltalán nem volt könnyű: a munkaerő félig rabszolga volt, és az idősebb Plinius szerint - aki a 77-es évekről írt a rendszerről - sok munkavállaló öngyilkosságot választott, hogy elkerülje a hosszú és fárasztó munkát.

Elmondása szerint úgy tűnik, hogy a munkája még az életük elvesztésekor is megéri. "A talajt földrengések rázják, ennek ellenére 700 éven át, a Tarquinius Priscus ideje óta, a csatornák szinte elpusztíthatatlanok maradtak."

Még mindig használatban van

A Cloaca Maxima kapcsán talán a legmeglepőbb tény, hogy továbbra is működik, bár a felhasználás jelentősen csökkent. A szennyvízcsatorna azonban súlyos veszélybe kerül.

Egy helyi régészeti hatóság úgy döntött, hogy kétéltű robot segítségével vizsgálja meg az infrastruktúrát, amely akadályokat és kompromitált építményeket fedezett fel. Ezek helyrehozhatatlan károkat okozhatnak a szennyvízrendszerben, vagy még ennél is rosszabb körülményeket: az árvizek, amelyek életveszélyt okozhatnak.