Képzeljünk el egy embert, aki az utcán sétál egy kanárival, amely az alábbi képen látható dobozba van ragasztva.

Valószínűleg valaki fényképeket készít, és a tárgyat hordozó személyt elcsatolják a közösségi hálózatokon, de az első pillantásra a kínzási kamra úgy néz ki, hogy valójában a bányászok életének megmentésére is szolgált. saját állat.

A Kanári-riasztás

Ma már technológiánk van az elektronikus gázérzékelők fejlesztésére, de ezt megelőzően a kanári-szigeteket egyfajta riasztásként használták a szén-monoxid jelenléte ellen. A megoldást 1986-ig használták, és akkoriban még 200 kanári működött ebben a kockázatos szolgálatban.

Az eszköz az állat légzőrendszerén alapszik. A bányákban történt sok tömegbányászati ​​katasztrófa után John Haldane úgy döntött, hogy kivizsgálja a motívumokat. Megállapította, hogy a tragédiák általában a szén-monoxid, a színtelen és szagtalan gáz belélegzéséből adódnak, amely figyelmeztetés nélkül elpusztulhat. A vizsgált személy a légzés, az állatok és az emberek hallgatója volt, és javasolta a madarak használatát riasztás formájában.

Madarak légzőrendszere

A legtöbb madárhoz hasonlóan a Kanári-szigeteknek is bonyolult légzőrendszere van, amely mindig működik annak érdekében, hogy a legtöbb oxigént kiszívja a levegőből. Ez a tulajdonság fontos, mivel a repülés közben fellépő nagy energiaköltségeken túl a magasabb tengerszint feletti magasságokban a levegő vékonyabbá válik, és nagyobb hatékonyságot igényel az oxigénelnyelésben.

Animáció, amely összehasonlítja a légzésünket és a madarak lélegzetét

Amikor egy madár lélegzik, térfogatának kb. 20% -át levegőbe szívja, míg az emberek összesen 5% -át belélegzi. Légzésünk során a levegő bejut a tüdőbe, felszívja az oxigént, majd a levegő kiürül.

Madarakban a légzés szinte folyamatos. Az inspirációban tárolt levegő egy része a tüdőbe kerül, míg a maradékot az állat egész testében elosztott légzsákokban helyezik el. Amint a tüdőből származó levegő kiürül, az ezekben a zacskókban tárolt hely a helyére kerül, és az oxigén abszorpciója szinte folyamatosan zajlik.

Noha ez egy evolúciós előnye, érzékenyebbek a toxikus gázokra, mivel mindent gyorsabban felszívnak. Ennek alapján a kanáriákat ezen üvegdobozokba vitték, amelyeknek elülső rácsa volt és egy további ajtója lezárta. Amikor a szobában mérgező gáz lépett fel, a kanári diszkomfortos jeleket kezdett felmutatni, és bizonyos esetekben leesett a tábláról.

Abban a pillanatban a bányászok bezárták a dobozt, és kinyitották az oxigéntartály szelepet, és az állat friss levegőt lélegeztett. Ugyanakkor a lehető leghamarabb elhagynák a bányát, mert ha a kanári rosszul érezte magát, akkor ott lesznek. Mivel az állat organizmusa olyan érzékeny, rengeteg idő telt el számukra, hogy elmeneküljenek.

Manapság ezt az eszközt az állatokra ártalmasnak tekintjük, ám akkori körülmények nem adtak sok lehetőséget a bányászok életének megmentésére. Különben is, az oxigéncső mindig ott volt, és mindenki életét megőrizték.